"...semmibe vették az épelméjű ember rendről alkotott képét, megsértették az alapeszmét, hogy Isten még utoljára megbillentette tengelyénél a Földet, amitől aztán az alkonyat nem tart tovább tizenkét percnél az Egyenlítő tájékán, de több, mint egy órán át elidőz az eszkimók jégkunyhói fölött, hogy Ő tette, és Ő mondhatta azután: "Oké, ha ezt a dőlést kiokoskodjátok, már kiokoskodhattok bármit, ami tetszik. Mert súlya van a fénynek is, és amikor a vonatfütty hangja mélyül, az a Doppler-effektus, amikor pedig a repülőgép túllépi a hangsebességet, a banggg hangrobbanása nem az angyalok tapsvihara, vagy az ördögök szellentése, hanem csak a levegő zuhan vissza a helyére. Akkor pöccentettem odébb a földet, amikor már félig hátradőltem a nézőtéren, hogy figyeljem az előadást. Más mondandóm nincs is ezzel kapcsolatban, legfeljebb az, hogy kétszer kettő négy, az égen fénylő pontok csillagok, ha pedig csorog a vér, azt a felnőttek is látják, nemcsak a gyerekek, és aki meghalt, az halott is marad. " Igen, együtt lehet élni a félelemmel... Talán nem örökké, de mindenesetre jó sokáig. A sértés az, amivel együtt élni lehetetlen, mert a sértés léket vág a gondolatokba, és ha belenéztek, azt látjátok, hogy ott mélyen élő dolgok mozognak, kicsi, sárga szemük van, amely sohasem pislog, és irtózatos bűz tapasztja össze a sötétséget, aztán az ember egyszerre úgy érzi, hogy talán egy egész világegyetemet találni odalenn, ahol négyszögletes hold függ az égen, hideg hangon nevetnek a csillagok, néhány háromszögnek négy oldala van, a maradéknak meg öt, vagy éppenséggel öt az ötödik hatványon. Ebben a világegyetemben éneklő rózsák nyílhatnak, mert minden mindennel összeér... menjetek csak a templomba, hallgassátok a vizen járó Jézusról szóló anekdotákat, én a magam részéről üvöltök a kétségbeeséstől, ha ilyesmit látok. Mert nem csodának látom. Hanem sértésnek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése