Meséből

-Wendy! Ez csak játék, ugye? Ugye az? Hogy... te meg én...
-Ó... igen.
-Wendy, tudod... öreges lenne igazi apának lenni.
-Péter! Mik az igazi érzéseid?
-Mijeim?
-Mi van benned? Boldog vagy? Bánatos? Féltékeny?
-Féltékeny? Az Csing!
-Harag?
-Harag... Hook!
-Szeretet?
-Szeretet?
-Szeretet.
-Azt se tudom, mi az.
-Szerintem nagyon is jól tudod! Biztos, hogy szerettél már valamit vagy talán... valakit.
-SOHA. Még a gondolattól is irtózom.
-Péter...
-Miért rontasz el mindent?! Nem érzed jól magad?? Megtanultál repülni és harcolni! Hát mi lehet fontos még??
-Nagyon, nagyon sok minden.
-Mi??! Mondd meg, mi olyan fontos?
-Én sem tudom. Talán akkor derül ki, amikor felnövünk.
-Én nem fogok felnőni a te kedvedért sem! Száműzlek, mint Csingilinget!
-Nem megyek száműzetésbe!
-Akkor menj haza! Menj haza, nőj fel! Vidd az érzéseidet is!


-El akar hagyni, Pán! A te Wendyd... el akar menni. De miért is maradna? Mit adhatsz neki? Hisz nem vagy férfi. Inkább felnő, semmint hogy veled maradjon!
Vessünk csak egy pillantást a jövőbe! Mit látok? A szépséges Wendy a gyerekszobában... az ablaka: zárva!
-Kinyitom!

-Rács is van az ablakon!

-Bekiáltok neki!
-De ő nem hall...
-Nem!!
-És nem is lát!
-Wendy!
-Mindhiába... elfelejtett!
-Nem!! Elég, hagyd abba!
-És lám csak, mit látok még? Átvette a helyed valaki más. Neve is van. Úgy hívják, férj!