Egy hozzám igen közel álló személlyel beszélgettem egyik este a közelmúlt eseményeiről, amikor egyszerre elkezdtem fulladozni. Nem kaptam levegőt, a szívem hevesen dobogott, nagyon megijedtem, ilyen még soha elő nem fordult velem. Ő odajött hozzám, átölelt, próbált megnyugtatni, azt mondta, ezt úgy hívják: pánikroham, ő már többször átélt ilyet, de ha megpróbálok megnyugodni, elmúlik. Még egyszer megtörtént utána, de aztán megnyugodtam.
Mostanában rosszul alszom, pillanatok alatt agresszív és ideges leszek, kedvetlen vagyok és a szívem is hirtelen minden ok nélkül hevesebben dobog, hogy egy pillanatra meg kell állnom tőle. Visszaszoktam a "gépelésre" egy ideje, ami annyit tesz, hogy egyfolytában dobolok az ujjaimmal, ha nincs okom rá, akkor is. Nem érzek eléggé, van, hogy vidám vagyok, vagy szomorúbb, de a dühön kívül egyik érzést sem érzem át a maga valójában.
Furcsa.
Mit tegyek?
Hát először is beszéltem róla annak az embernek, akiben a világon a legjobban megbízom. Ő anyukám. Beszéltünk, és olyan dolgokat mondott, ami már többször megfordult a fejemben, csak talán megfogalmazni sem engedtem magamnak. Ő tanácsokat is adott nekem.
Ezután elgondolkoztam, mi még az életemben ami miatt ideges vagyok, és próbálok ezeken a dolgokon változtatni. Nem könnyű, de a probléma felismerése és az akarat a változtatásra már út a javulás felé. Önsajnálattal semmit sem érek el, csak még nagyobb sz_ba süllyedek, amire aztán tényleg nincs szükségem.
Az első lépés talán az lehetne, hogy jobban megismerem önmagam. Ugyanis vannak elképzeléseim a körülöttem lévőkről, a világról és magamról, de nem egyértelmű, nincs mihez tartanom magam, így folyton csapongok és nem maradok hű az elveimhez. Mivel még meg sem fogalmaztam őket magamnak... tehát ennek kéne az elsőnek lennie.
| A szívem ott van a tenyeremben, ott ver minden ujjam végében. Ha nem csap bele, figyelmeztetem magát, beleülök ebbe a székbe, és meghalok. (...) Nem remegek én a testemért. Én a szívemben és a fejemben élek, uram - nem ebben a gyenge porhüvelyben, melyben átmenetileg lakom. | ||
Jack London | ||
Akkor az az ember biztos fontos lehet számodra, mivel ha ilyen önfeláldozóan törödik veled mi más lenne ha nem egy olyan ember az életedben kit elvesztve megszakadna szíved. S ha valójában csak csapongsz akkor mit vársz azoktól kik szeretnek ha az az illető tényleg megynugtat meg minden akkor nem hozzá kellene tartoznod?
VálaszTörlésÜdv: Aniks
fiatal vagy, kövesd a vágyaidat! Nem fogsz megnyugodni amíg nem látod be az esetleges tévedéseid. A titkok még akkor is fojtogatnak, ha nem nézel velük szembe, és nem is tudod , hogy vannak. Nem élhetsz mindig úgy, h azt nézed kit bántottál meg. Ettől mindenki fulladozna!!!!Csak élj. Ennyi a titok :)
VálaszTörlés