Folt a karon

Van egy nagy folt a karomon. Persze nem magától van ott.
Iskolába járok, és szép idő lévén nem húztam hosszú ujjú felsőt, de azt hittem, a foltot eltakarja, ha vigyázok. Tévedtem.
Osztálytársam és egyben barátnőm rögtön észrevette. Természetesen rögtön megkérdezte, honnan is származik, mire azt válaszoltam, beütöttem valahová.
Hozzáteszem, elmondása szerint aránylag nyugodt családja van, persze náluk is vannak érdekességek, de ettől függetlenül békés családi élet részese.
Egy másik osztálytársam is észrevette. Őt nem tudtam becsapni, rögtön rájött, hogy ez nem esés következménye, azaz a "nekiestem a szekrénynek" szöveg nála nem vált be. Az ő szülei nagyon korán meghaltak, és nagyon nehéz élete volt. A barátja néha elveszíti a fejét és megüti. Ezért nyilván rögtön arra gondolt, hogy biztosan Zsolti csinálta. Tévedett, de nem is ez a lényeg.
A barátnőm, akivel rengeteget beszélgetünk, simán elhitte a kamu szöveget,
de azt a lányt, akivel nem állunk ilyen közel egymáshoz egy percre sem tudtam becsapni. Na igen, a tapasztalatok...
Nem örültem neki, hogy rájött. Onnantól másképp nézett rám. Ezt nem szeretem. Mással is előfordulhat ilyesmi, és nálam nem rendszeres a dolog. És nem is fáj. De biztosra veszem, hogy megosztja a két barátnőjével is, onnantól pedig az ő szemükben is látni fogom azt a dolgot... Mit is? Ami egyrészt szánalom, másrészt mintha valami nagyon érdekes és szörnyű dolgot látnának.
Elég zavaró. Mindenkinek megvannak a maga gondjai. Rajtam véletlenül most konkrétan látszik, de majd elmúlik. Emiatt nem kell furcsán nézni az emberre. Én sem sajnálom magam, máson sem akarom ezt látni.