Rossz gondolatok ide vagy oda, tegnap megkaptam egy nagyon jó barátomtól, hogy túlságosan rajongok a családomért. Hogy ez a hibám, nem emberként nézek rájuk, hanem minden pillanatnyi dühöm és bánatom ellenére imádom őket, és nem tudok sokáig haragudni rájuk. Én ezt nem látom hibának. Sőt, inkább szerintem nagyon jó dolog, mert van pár ember, akiket minden, de minden rossz dolog ellenére imádok, és semmi sem vonhatja meg tőlük a szeretetemet. Annyi gyűlölet van a világon, annyi a haragtartó ember, a szétszakadt családok, a feszültség, hogy isteni szerencsének tartom, hogy nem kell magam győzködnöm ahhoz, hogy szeressek.
Szerintem meg pont ez (is) a jó benned, hogy feltétel nélkül tudsz szeretni minket, mindenféle idegesítő hibánk ellenére. Ez jó dolog, ne törődj azzal, aki ezért leszól, egészen nyilvánvalóan irigységből teszi.
VálaszTörlés