Apádnak végre lett egy olyan szeretője
amit ő álmodott meg magának előre,
és te olyannak képzelted álmodban el az anyádat
összekeveredett benned szégyen és a bánat...
Meg némi sajnálat is, de öröm semmiképpen
az anyádat bántod, pedig ő az, aki vétlen
a nagyanyám azt suttogta este a fülembe
az ágy szélén ült én meg feküdtem keresztbe...
Hogy a férfi mindig nyer,
és hogy csak kivétel
az olyan mint én,
hogy semmit se!
Több bennem a kötelesség,
több benned a hála
ha a szív gondolkodik,
nem nagyon jut idő másra
több benned a csalódás, több bennem a méreg
ha a szív szalutál, már nincs benne élet...
ha a szív szalutál...
Mer' a férfi mindig nyer,
és hogy csak kivétel
az olyan mint én,
hogy semmit se!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése