2009. október 10., szombat

Ne szólj!



Ne szólj


Te és én

Régen együtt voltunk

Minden nap együtt

Mindig

Most tényleg úgy érzem,

Hogy elvesztem a legjobb barátomat

Nem tudom elhinni,

Hogy ez lehetett a vége

Úgy néz ki

Mintha engednél, el magad mellől

És ha tényleg így van

Hát, akkor azt nem akarom tudni

Ne szólj

Tudom jól, hogy mit akarsz mondani

Úgyhogy kérlek, hagyd abba a magyarázkodást

Ne mondd, mert fáj

Ne szólj,

Tudom, hogy mit gondolsz

Nem kell, hogy megmagyarázd

Ne mondd, mert fáj

Az emlékeink

Olyan hívogatóak tudnak lenni

De néhányuk összességében

Azért nagyon félelmetes

Ahogy itt haldoklom

Te is és én is

A fejemet fogva

Ülök és sírok

Ne szólj,

Tudom jól, hogy mit akarsz mondani

Úgyhogy kérlek hagyd abba a magyarázkodást

Ne mondd, mert fáj

Ne szólj,

Tudom, hogy mit gondolsz

Nem kell, hogy megmagyarázd

Ne mondd, mert fáj

Mindennek vége

Nem kéne még mindig úgy csinálni

Mintha másvalakik lennénk

Te és én

Elnézem, ahogy haldoklunk

Mert ugye most haldoklunk?

Ne szólj!

Tudom jól, hogy mit akarsz mondani

Úgyhogy kérlek hagyd abba a magyarázást

Ne mondd, mert fáj

Ne szólj!

Tudom, hogy mit gondolsz

Nem kell, hogy megmagyarázd

Ne mondd, mert fáj...

Csitt, csitt, drágám...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése