Körülöttem mind az ismerős arcok,
Elkopott helyek, elkopott arcok.
Frissen és üdén a mindennapokra,
Nem mennek sehova, nem mennek sehova.
Szemüvegük mögött a gyűlő könnyek,
Közömbös arccal, közömbös arccal.
Elrejtem magam is, ne fájjon többé,
Nincs holnap többé, nincs holnap többé.
Az egész vicces, érzem, és szomorú is ez.
Az álmaim, amikben meghalok, a legszebbek.
Nehéz ezt neked elmondanom,
És nehéz elfogadnom.
Csak körbe-körbe rohan a sok ember
Ez egy nagyon...őrült világ, őrült világ.
Várják a gyerekek a legszebb napot
’Szülinapot, ’szülinapot!
Így tanították nekik, mindegyiknek,
Ülj és hallgass, ülj és hallgass!
Suliba mentem, de ideges voltam,
Senki sem ismert, senki sem ismert.
Helló tanár, mi most a lecke?
Nézz át rajtam, nézz át rajtam!
A világodban is nagyobb,
Őrült világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése