Olyan furcsa, hogy az emberek milyen könnyedén elnézik a saját hibáikat.
Ez a mondás az egyik legigazabb: más szemében észrevesszük a szálkát, de a magunkéban nem a gerendát. Persze, mert magadnak megbocsájtani a legkönnyebb... (már akinek.)
Nem akarom ezen feldühíteni magam, hiszen én is sokszor ilyen vagyok. Rettentően zavar, de próbálom mérsékelni. Ha valaki elmondja, hogy szörnyű hülyeséget tett, nem küldöm el melegebb éghajlatra, még ha meg is érdemelné...már ha én is megtettem, vagy talán megtenném. De azt a képmutatást gyűlölöm, ha valaki, talán más témában, de nagyobb szemétséget művelt, a másikat pedig lenézi egy jóval kisebbért. Undorító dolog.
Mi erre az orvosság? Egyszerűen nem kell észrevenni, és kész. Miért? Mert hiába mondod neki, hogy igen, az ember hibázik, vagy elfelejt dolgokat, talán konkrétan fel is emlegetheted az ő marhaságát: akkor is meg fogja neked magyarázni, hogy az nem volt hiba, sőt, talán még rád is fogja, az is a TE hibádból történt!
Elengedni a fülünk mellett pedig nagyon nehéz a bántást, bármi okból is kapjuk. Egyet lehet csinálni: ha jogos, akkor elgondolkozni rajta, hogy még egyszer ne történjen meg. Ha nem jogos, akkor magadban vagy hangosan mégiscsak küldd el melegebb éghajlatra az illetőt!
Legalább kicsit jobban érzed magad. Ő meg rosszabbul. Csak válogasd meg, kinek lehet hangosan mondani, és kinek magadban, ha nem akarsz még nagyobb ___ kanalazni magadra.......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése