Agyhalott!

Agyhalott.
Itthon gyakran hallom ezt a szót, nekem címezve, persze sértő szándékkal. Ha elfelejtek vagy elrontok valamit, abban a pillanatban mondja rám, holott ő sem jobb nálam, mert ugyanúgy elfelejt vagy elront dolgokat. A különbség, hogy ő nem ismeri be, inkább ha teheti, mást hibáztat. Na igen, azt könnyebb...
De térjünk vissza magához a szóhoz. Mit is jelent? Hogy pontosan meg tudjam fogalmazni, utánaolvastam. A definíció szerint az agyhalál, a teljes agyhalál az agy (agytörzs és az agykéreggel együtt) funkcióinak teljes és visszafordíthatatlan megszűnése. Ha ez bekövetkezik, az agyhalott személy testét már holttestként kezelik, hiszen az agy halála után a test már csak szervek halmaza. Tehát az orvosok az agy halálát tekintik a halál definíciójának.

A Medical Tribune Online oldalán többek között ezt a magyarázatot találtam az agyhalállal kapcsolatban:" ...agyhalott esetében nem lehet életfenntartó kezeléseket megszüntetni, hiszen jogi értelemben már nincs élete. Biológiailag él, de jogi értelemben és morálisan nem. Együtt kell élnünk ezzel a nehézséggel éppen úgy, mint az élet kezdetén, amikor azt mondjuk, hogy a megtermékenyítéssel elindul az emberi élet. Biológiailag igen, de morálisan nem tekintjük még életnek – ezen alapul az abortusz lehetősége."

"Az agyhalál megállapítása

A jelenlegi magyarországi szabályozás szerint egy háromtagú orvosi bizottság tagjai egymástól függetlenül állapítják meg az agyhalál tényét, legalább két-két alkalommal megvizsgálva a beteget. Először azt rögzítik, nincs-e olyan kizáró tényező (mérgezés, gyógyszerhatás, sokkos állapot stb.), amely meghiúsítja a megbízható diagnózist. Másodikként az agyműködés hiányát bizonyítják (mély eszméletlenség, spontán légzés hiánya, agytörzsi reflexek hiánya), majd az agyfunkciók hiányának irreverzibilitását."

Nos, ez két dolgot jelenthet. Az egyik, hogy az illető, aki olyan könnyen dobálózik ezzel a szóval, nincs tisztában annak pontos jelentésével. Ha mégis tudja, pontosan mit beszél...hát nem tudom, ez normális dolog e. Hogy ezzel valójában azt mondja: azért, mert a hétköznapokban hibázok, vagy elfelejtek dolgokat, nem vagyok más, mint egy gondolatok, érzések nélküli HALOTT ember.

Vajon ha egyszer valóban így látna, akkor mit tenne vagy gondolna? Ha feküdnék, csak a testem élne, de én magam már nem lennék benne? Talán ő kizárólag ekkor tudna különbséget tenni: ami most vagyok, illetve ha tényleg az lennék, aminek mond.

Vigyázni kell, mit mond az ember. Van, akinek elsuhannak a sértések a füle mellett, és könnyen túllép rajtuk... de van aki érzékeny. Ha akarja, ha nem. Az ilyen emberben minden ilyen szónál egyre mélyül a seb, és a végén ki tudja, mi történik. Talán ő sem akarja így, de ez nem akarat kérdése.

Ma majdnem földhöz vágtam a tányérom.
A hisztériának ilyen megnyilvánulásai távol állnak tőlem. Ma mégis, öt percig kapaszkodnom kellett a tányéromba, hogy teljes erőmből földhöz ne vágjam. Képzeletben láttam, ahogy szanaszét robbannak a darabjai, én pedig csak állok, és addig sikoltok, míg szét nem reped a torkom. Megijedtem. Mi lesz, ha egyszer nem tudom megfékezni magam, és valami mást teszek? Sosem bántanék senkit, és eszemben sincs öngyilkosságra vetemedni. Alapom sincs ilyesmire, valójában szerencsés vagyok az életemmel, a családommal, az ismerőseimmel.

Csak nem értem, miért van az, hogy gyakran nem tudom abbahagyni a zokogást?