Vége...

A karácsony véget ért. Nagy, megkönnyebbült sóhaj.
Tudom, ez egy örömteli, csodálatos dolog, de bennem valahogy minden bánatot és kétségbeesést előhozott. Másrészt annyira szerettem volna, hogy minden tökéletes legyen, hogy nem sikerült semmi. Igazából úgy ért véget az egész, mintha nem is lett volna. Elkeserítő. Na de mindegy is, remélem a jövő karácsony jobb lesz.

 Azért voltak jó dolgok is. Például megkaptam ajándékba A Viskó című könyvet. Így ez lett a számomra legértékesebb az összes tárgyam közül (leszámítva egy gyönyörű porcelán babát, amit már vagy tizenegy-két éve kaptam karácsonyra). Tudom, vannak olyan könyvek, melyek megváltoztathatják az ember életét, aki fogékony rá... ez a könyv velem pontosan ezt tette. Amikor a nagymamámnál nyaraltam, akkor találkoztam vele először. Nagyon megtetszett a borítója. Fogalmam sem volt, miről szólhat, a címe alapján akármi lehetett, és ráadásul a hátulján lévő tartalom leírása sem mondott sok mindent. Pontosan ezért kezdett el érdekelni. Megkértem mamát, hogy hozza el, amikor majd együtt nyaralunk Balatonon. Elhozta, és mire végigolvastam, úgy éreztem, nagyon sok minden megváltozott bennem. Visszatért a hitem, tudtam, hogy biztonságban vagyok, hogy ki szeretnék lenni, és min kell változtatnom... de eljöttünk, a könyv maradt, és én lassan de biztosan visszasüllyedtem oda, ahonnan elindultam, sőt, még annál is mélyebbre.
Tudom, hogy egy könyv önmagában nem változtathat meg egy embert. Mégis, hiszem, hogy nem véletlenül akadt a kezembe. Hiszem, hogy a hátulján álló jellemzés  ("sorsfordító erejű olvasmány") igaz lehet.
Nem is véletlenül. A program, amit csinálok, még mindig csak az elején tart. Mindenki a saját tempójában csinálhatja, és én egyrészt lustaságból, másrészt összezavarodottságból fakadóan, lassan haladok vele. De ha az első néhány lépésen túl leszek, akkor elkezdhetem a Tizenkét lépést. Ebben pedig a hit óriási szerepet játszik, rögtön a második és a harmadik lépés erről szól (2: Arra a meggyőződésre jutottunk, hogy egy nálunknál Felsőbb Erő helyreállíthatja lelki egészségünket.  3: Elhatároztuk, hogy akaratunkat és életünket – a saját felfogásunk szerinti – Isten gondviselésére bízzuk.). Aki nem tud hinni, az nem léphet tovább. 
Mindig azt hittem, nekem ezzel nem lesz problémám. És amikor rájöttem, hogy de mégis, rövidesen elolvastam a könyvet. És nem sokára újra el fogom olvasni, lefordítva a saját nyelvemre. 
Én mindenkinek csak ajánlani tudom.