Két ÖSSZEILLŐ ember

Két kis árnyék fények mögött,
Szürke senkik nagyok között
Mellékutcán álmodozók,
Boldog csendben hallgatók.
Két kis csendes, egyszerű ember
Mégis miénk a nagyvilág!
Kéz a kézben, együtt az úton
Egymást nézve megyünk tovább!


Két összeillő ember,
Fénylő tágra nyíló szemmel,
Figyeld elakad a hangunk
Istenem, hát mi vagyunk!
Két fénysugár a ködben
Jöttél akkor, és én jöttem!
Látod, így volt írva sorsunk
Most élünk végre, nem csak álmodunk!

Két kis fűszál dús fák között
Két kis porszem hegyek mögött.
Völgyek mélyén két kis virág
Mérhetetlen boldogság!
Ezek vagyunk mióta csendben
Enyém lettél és én tiéd.
Mikor másra nem süt a napfény
Nekünk akkor is ragyog az ég!


Két összeillő ember,
Fénylő tágra nyíló szemmel.
Figyeld elakad a hangunk
Istenem, hát mi vagyunk!
Két fénysugár a ködben.
Jöttél akkor és én jöttem
Végre megláttalak téged
Hát feledjük az elhullt könnyeket!


Két összeillő ember,
Fénylő, tágra nyíló szemmel
Figyeld, elakad a hangunk
Istenem, hát mi vagyunk!
Két fénysugár a ködben,
Jöttél akkor és én jöttem!
Végre megláttalak téged
És köszönöm az egész életet!