Egy szülő gondolatai

Ez rád is igaz, Lin, gondoltam. Egy pillanatra láttam hétévesen, amikor olyan beteg volt, hogy Pam és én azt hittük, meghal, noha ezt soha nem mondtuk ki. Akkor Melindának nagy, sötét szeme volt, sápadt arca, csapzott haja. Emlékszem, egyszer azt gondoltam, pálcára tűzött koponya, és gyűlöltem magam a gondolat miatt. És még jobban gyűlöltem magamat azért, mert a szívem legmélyén azt kívántam, hogy ha már valamelyiknek ennyire betegnek kell lennie, akkor inkább Lin legyen az. Mindig igyekeztem elhitetni magammal, hogy mindkét lányomat egyforma erővel és hévvel szeretem, de ez nem volt igaz. Talán vannak szülők- azt hiszem Pam ilyen,- akikre ez igaz, de én sosem tartoztam közéjük. Vajon Melinda tudja?

Természetesen tudja.