Olyan vagy, mint egy férfi!

-Sosem lesz belőlem cicamica, soha az életben, sőt, még lótuszbimbó sem!

-És adj érte hálát Istennek!
-Egy cicamica biztos összeköltözne a barátjával!
-Igen, és talpig sminkben kocog!
-És szívecskéket rajzol ékezetnek!
Szeretem Steve-et. Szeretem.
-Tudom, szívem!
-Akkor mi a baj velem?
-Úgy gondolom, egy kapcsolatban az egyik fél uralkodik. Az, aki mindig dönt. Ez te vagy! És nem akarsz osztozni az ágyadon.
-De. Csak az én szabályaim szerint!
-Ahogy mondod!

-Fiókot akarsz?
-Szeretnék! Szeretnék ideköltözni.

Erről a pillanatról álmodik minden nő. Minden nő, kivéve Miranda.

-Nahát...! Ilyet! De... hogy jött az ötlet?
-Nem most pattant ki a fejemből. Jól megvagyunk, és tulajdonképpen együtt élünk, nem?
-Igen, de... mégsem! Áhh... figyelj! Épphogy újrakezdtük a dolgot. Nem kell azonnal fénysebességre kapcsolni, nem készülünk... meghalni, és a vak is látja, hogy sülve-főve együtt vagyunk, hiszen állandóan itt lógsz nálam!
-Semmi gond, nem zavarok tovább. Itt hagyom a kulcsot.
-Ne! Nee... legyen nálad! A... aaaz a legjobb, csak ez... egy kicsit túl intenzív, úgy érzem megfulladok!
-Jószagú Úristen. Olyan vagy, mint egy férfi!

Miranda meghívta Steve-et egy spagettivacsorára.

-Szia! Elkéstem! Ne haragudj!
-Semmi baj, nyugi!
-De, igenis nagy baj! Spagettit akartam főzni, és beesett egy ügyfél... két órán át ott dekkolt! Aztán hiába kerestem extra szűz olívaolajat, csak sima szűz volt. És mivel úgysem tudok főzni, gondoltam a legegyszerűbb, ha megveszem a konzerv változatot, de elkéstem, és... (leesik a konzerv, és szétdurran a padlón.)

-Ne mozdulj, üveg..!
-Feladom! Nekem ez nem megy!


-Rendelünk pizzát, ezért kár felizgatni magad!
-De piszok idegesítő! A szemed láttára esett ki a kezemből a paradicsomszósz, és az a baj, hogy folyton ezt csinálom, világos?
-Igen... képzeld, én is.
-Szeretlek téged. De senkivel nem éltem még együtt. És konok vagyok! A tévét birtoklom. Nem tudok főzni. Mosni is csak hébe-hóba szoktam, úgy kéthetente, és utálok teregetni... de úgyis látni fogod! Én nagyon félek! Nem lesz könnyű velem együtt élni, de nem akarlak elveszíteni!
-Hé! Engem nem könnyű lerázni.
-Nahát, a válladon sírok. Ezek szerint mégis nő vagyok, nem?