2010. március 9., kedd

Napba néző



Mosolyog a nap
fénnyel betemet
sugara vakít
mégis vele nevetek
ma valami más
nem kötnek a szerepek
lebegek a fény hátán...

Mosolyog a nap
felhőtlen az ég
alul a világ
olvadt vanília shake
beleragadunk
mégis nekem ez a kép
valahogyan épp így jó...

Keresem a végtelennek tűnő éjek tarka gyilkosát!
keresem a délibábok földjét, ahol a nap álma ring, és minden ember lát
valami csodát...

Lezuhan a nap
mint egy repülő
hatemeletes
házról csorog a tetőn
benyeli a fal
végül marad a vörös
graffiti a ház alján

Ugyanaz a film
láttam eleget
de ma nem akarom
átadni a helyemet
olyan az egész
mint egy buta jelenet
amiben a főhős sír...

Világ végén holnap
rám zuhan a fehér fény
üres üvegből
vékony sugár
folyik a nyakamnál
folyik a nyakamnál
folyik a nyakamnál!

Mosolyog a nap
fénnyel betemet
sugara vakít
mégis vele nevetek
ma valami más
nem kötnek a szerepek
lebegek a fény hátán

Keresem a végtelennek tűnő éjek tarka gyilkosát
keresem a délibábok földjét, ahol a nap álma ring
és minden ember lát
valami csodát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése