Látok különböző párkapcsolatokat, házasságokat. Sok érdekes dolgot vettem észre az utóbbi időben. Vannak érdekes kapcsolatok, meg kell hagyni. Van, ahol a nő az uralkodóbb fél, van, ahol a férfi, de most egy érdekesebb momentum keltette fel a figyelmemet. Vannak ugyanis olyan kapcsolatok, házasságok, ahol a férfi-nő kapcsolat rendben van, viszont a férfi olyan... más. A párjához gyengéd, rengeteget tűr tőle, míg a gyerekkel szigorú, türelmetlen, hamar kiabálni kezd. Nekem ez gyakran megdöbbentő volt, máig az, míg (természetesen nem éles helyzetben) hasonló velem is megesett. Furcsa mód most nem a gyerek voltam, akivel ordítottak, hanem a kitüntetett figyelmességben részesített nő, ám míg lejátszódott előttem az a jelenet, aminek már rengetegszer részese voltam, csak más szereplőként... kiborultam. Rögtön átéreztem azt, amit már addig számtalanszor. Persze, az fantasztikus, ha egy kapcsolat, vagy egy házasság jól működik, és a férj imádja a feleségét, de miért húz olyan nagy határvonalat a nő és a gyermek között? A gyerek szempontjából ez bántó, elszomorító, olyan érzés, mintha ő egy kívülálló lenne: tehát rossz. A felnőttek között is lehet emiatt vita.
Nem azt mondom, hogy ilyenkor a gyerek nincs szeretve, vagy csak a nő számít, egyedül ez az éles megkülönböztetés szúrt szemet, a gyengéd türelem, és az ingerült szigorúság ellentéte miatt. Csak érdekességként írtam le, mostanság elég sok ilyet látok. Ez ROSSZ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése