Te visszamennél szívesen,
De már nem tudod hová
Minden emlék idegen
Sok régi kép, ami nem hasonlít rád
Egy álmos szerető,
Egy-majdnem szenvedély
S te nem hiszed már, lehet elég időd
Hogy a pillanatnak élj...
Az ami volt, egy szomorú emlék.
Hát szabadítsd fel a szíved és szállj!
Érezd, hogy újra égni kell!
A szavakon túl más szemmel látsz,
Hogy nem gyengít félelem!
Mert benned még ég az a tűz!
De ha nincs miért meghalnod úgy, miért élsz?
Engedd el, ami nem kell!
Néha visszatér még ugyanúgy
Egy régi félelem,
Semmi nem hajt igazán,
Ha elhiszed, hogy túl vagy mindenen
Rég nem volt szélvihar a néma tengeren,
Mert összetörhet, s te félsz, nem élnéd túl
Ha a szíved védtelen
De félig él, az aki nem mer!
Hát szabadítsd fel a szíved és szállj!
Érezd, hogy újra égni kell!
A szavakon túl más szemmel látsz,
Hogy nem gyengít félelem!
Mert benned még ég az a tűz!
De ha nincs miért meghalnod úgy, miért élsz?
Engedd el, ami nem kell!
Én sem látom, hogy mit tennék másként, ha újra kezdhetném
Eltévedtem párszor, de nem bánom már, lehet, újra megtenném
Ami volt, marad a múlt, egy régi emlék
A szívedben érzed
Hogy van még mért élned!
A tűz újra éled,
És újból megéget!
De nem kell, hogy félj,
Nem kell több szó,
Engedd, hogy fájjon,
Engedd, így jó!
A szíved újra érzed, hogy
SZABADON SZÁLL!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése