Szerintem az alkoholizmus sokban hasonlít a szerelemre. A máj tönkretételét kivéve. Na persze szerelmi bánat miatt sokan isznak, úgyhogy a két dolog még össze is köthető...
vonatkoztasd rá.
Az első korty az elvonás után
Ismered jól, ne nézz rám bután
A hiány megremegteti a lábad
A szenvedély hada újra támad
A kavargó köd ellepi az agyam
Érzem megint legyőzöm magam
Randevúra megyek az ördöggel
A szemét, hazug, rohadt döggel
Hagyjatok, csak egy kortyot adjatok
Refr.:
Porzik a vesénk, szikkad az agyunk
Szomjasak vagyunk
Eddig vártunk, tovább nem tudunk
Szomjasak vagyunk
Hiába kérsz, neked úgysem hagyunk
Szomjasak vagyunk
Átkozottul szomjasak vagyunk
A Szahara napja perzseli a torkom
A vágyam átlép a kritikus ponton
Gyógyító gyönyört szomjaz a száj
Szikesre száradva szenved a máj
Az önpusztítás démona győz
A parázsból újra éled a tűz
Ajkamon érzem a múzsa ajkát
És hallom újra suttogni hangját
Kínos, igaz?
2009. augusztus 26., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nem feltétlen mert van amikor az ördök is elképed mikor az alkoholistából bórkostolo lesz és csak ízlelget. Élvezi a jót és többet nem részegedik csak él és boldog mert minden nap csak egy korty de ennyi egésége! Ilyen a szerelem is... Nem egyszere a sok a jó hanem mindenap egy kevés egy életen át...
VálaszTörlésA te szerető Anonymuszod....