2011. január 10., hétfő

Hallgasd...

Éjjel a hold megint trükköket játszik,
Téged ígér, te mégis messze jársz.
Csillagok arcába nézve még látom
Felfénylő tested, szemed mosolyát.

Én voltam, jól tudom, ki többet akart,
Hogy legyünk mi egymásnak víz s a part.
Őrült, ki néz, de semmit se lát,
Bár elfér két szívben az egész világ.

Hallgasd az éjben a nyári esőt,
Mit ígér, mire kér, szeress úgy, ahogy én!
Hallgasd az éjben a nyári esőt,
Gyönyörűm te legyél, utamon te kísérj!

Hallgasd az éjben a nyári esőt,
Mit ígér, mire kér, szerelem te kísérj!
Hallgasd az éjben a nyári esőt,
Igazam te legyél, gyere vissza, ne félj!

Odakint most a szél felhőket kerget,
Idegen nap szórja szét aranyát.
Már nem is tudom, mit gondoljak rólad,
Megérint a fény és utamra bocsájt.

Én voltam, jól tudom, ki többet akart,
Hogy legyünk mi egymásnak víz s a part.
Őrült, ki néz, de semmit se lát,
Bár elfér két szívben az egész világ!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése