Terápiára. Önsegítő terápiára.
Ülünk, beszélgetünk, prezentációt mutatnak be, és elmondjuk a véleményünket, tapasztalatainkat. Nem vagyunk sokan, (összesen csak hatan), de nagyon megnyugtató a tudat, hogy vannak, akik hasonlóan gondolkodnak mint én.
Nagyon fontosnak tartom bővíteni az ismereteimet az emberi lélekről, viselkedésmódokról. Szerintem erről nem lehet túl sokat tudni. Ahhoz, hogy valami javuljon bennem (tehát a személyiségem közelítsen ahhoz, amit szeretnék), előtte ismernem kell mit, miért csinálok. Mi a viselkedésemből a belém nevelt rész, és mi vagyok valóban én.
Egy dolog viszont szöget ütött a fejembe. Azért, mert úgy érzem, ebből a helyzetből semmiféle tanulás, tudás, tisztánlátás nem segít.
A dolog a következő: a terápián emberi sorsokról volt szó a prezentációkban. Az egyik lányt kisgyerekként elhanyagolták, így amikor felnőtt, csak az olyan férfiak vonzották, akik csak kihasználták és elhagyták. Valahogy tudat alatt csak az ilyen férfiakba tudott beleszeretni.
Na most. Ha valaki hasonló helyzetbe kerül, hogy tud belőle kimászni? Ha képtelen beleszeretni a "rendes fiúba", és hiába tudja, hogy a másikkal bajba kerül, úgy vonzza, mint az éjszakai pillangót a lámpafény? Itt hiába az ismeret, hiába a segítség: a szerelmét nem tudja befolyásolni, még ha tudja, hogy marhaság, akkor sem. Mit lehet ilyenkor tenni? Hajtani azt, ami józan ésszel is jónak számít, vagy beleugrani az ösztönök és érzelmek kavalkádjába, amiről pedig nyilvánvaló, hogy csak rosszul sülhet el?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése