Tudom, hogy az én hibám is. Tudom, hogy sokszor nem fogom be, amikor pedig kéne, és sokszor hallgatok, amikor nem kéne. És ez rossz. Túl büszke vagyok meghunyászkodni, amikor úgy érzem, nekem van igazam. Ez is igaz. És vannak hangok, gesztusok, szavak, melyektől kinyílik a bicska a zsebemben, és nem hajlandó bezárulni. Ilyenkor szintén nem úgy reagálok, ami a helyes lenne. Ez is rossz.
Tudom, senki életére nem vagyok nagy hatással. Senki nem függ tőlem, egy-két szóval nem boríthatom fel senki életét huzamosabb ideig. Én viszont függök. És akiktől függök, azok használják a hatalmukat, amit persze megtehetnek, hiszen van nekik. Én vagyok a rossz oldalon. Nincs erőegyensúly. Sokszor elfelejtem, és azt hiszem, egyenrangú emberek vagyunk. De ez tévedés. Lógok a levegőben, és sokan vannak, akik... leejthetnek. Ha akarnak. És ha ezt véletlenül elfelejteném, akkor gyorsan és keményen, nagyon keményen eszembe juttatják.
Félek. Jó is, hogy félek, hiszen ilyenkor ez az egyetlen kapaszkodó. Ha félsz, óvatos vagy. Mind szavaidban, mind tetteidben. Amint megnyugszol és őszinte leszel... érdemes vigyázni. Mert NINCS biztonság. NINCS nyugalom. Minden percben óvatosnak kell lenni, nehogy kirántsák a lábad alól a talajt. Ilyenkor több dolgot tehetsz.
Az egyik, hogy visszavonulót fújsz. Vannak igazságok, melyeket elég, ha te tudsz. A másik, hogy harcolsz. Ilyenkor tudnod kell, mit nyerhetsz és mit veszíthetsz. A többit nem sorolom, mert mind értelmetlen, és több a hátránya, mint az előnye. Mi pedig JÓL akarunk cselekedni, nemde?
Nehéz az ösztönemberek élete. Nics szabály, mikor, mit mondanak, vagy tesznek. Csak a belső késztetés. És ez gyakran nagyon veszélyes. Saját magukra.
élj úgy, hogy magabiztos lehess, és mindig tudd kinek mit jelentesz. Minden ember csak ember, épp úgy ösztönemberként mint ahogy te írtad magadról. Ha valaki épp haragszik, azt tutira nem átgondolt tudatossággal teszi, és még sok ezer száz alkalom van az életben, amit hasonlóan nem a szívünk, vagy az eszünk diktál. Ha megérted, hogy mindenki más is ember mint te, és mindenki más is lehet kétségbeesett vagy dühös mint te, akkor megérted, hogy épp úgy nem mindent kell szó szerint érteni , mint mikor dühös vagy te. Ha az életedben pedig megtalálod a saját stabilitásod, valamilyen szinten függetlenné teheted magad. Csak valamilyen szinten, hisz a felnőtt ember soha nem független igazán.Tele gondokkal, megküzdeni a holnapokkal, ez mindenki sorsa. Így élünk mi. Nem az érzelmek, és a szavak lesznek fontossá az idővel, hanem a tettek. Haragból mondhatunk bármit, persze mindig mindenki pengeélen táncol. Ki a munka miatt, ki az otthon miatt, ki a sorsa miatt, de mi tudjuk, a megoldásokat nekünk kell kitalálni.
VálaszTörlésAttól még van ami mindemellett örök. Az pedig a család, még ha néha oly labilissá is válik minden , vagy épp ez tűnik annak.
Az út a szabadság felé nincs senkinek kitaposva, és azt hiszem olyan, hogy szabadság, korlátok nélküli élet nem is létezik. Építsd az életed ahogy tetszene, de nem biztos, hogy azzá válik. Attól persze még rossz sem lehet. Csak az élet pozitív oldala a lényeg. Ez az ami erőssé tesz. A viták titka pedig az alkalmazkodás, és annak elfogadása, hogy akivel épp vitázol, az is EMBER.