2010. szeptember 6., hétfő

Aludj baba, aludj!

Ez a dal szinte letaglóz. Valamiért a kisgyerekkoromra emlékeztet. Szinte látom magam előtt a gyerekszobámat, a szüleimet, az akkori játékaimat, a színeket, az illatokat, az érzéseket.

Ezért is fantasztikus a zene. Sosem tudhatjuk, mikor hallunk valami olyat, ami befészkeli magát a fülünkbe és a szívünkbe. És sehogy sem akar kimászni onnan.



1 megjegyzés: